Nagyon sok embertől hallottam és egyre több helyen olvasható, hogy sokan már már szégyellik magyarságukat. Azt kérdezik tőlem, hogy mire legyenek büszkék? Arra, hogy nem lehet megélni ebben az országban? Hogy a magyarok még mindig a történelemben élnek és Trianon miatt siránkoznak? Hogy a magyarok nagy része rasszista/antiszemita vagy tudomisén -mista? Hogy mindenki elvágyik és kivándorol az országból? Hogy a magyar csak panaszkodni tud? A nemzeti büszkeség csak a nacionalisták baromsága.

Sokan abba a hibába esnek, amibe néha és is, hogy a magyarságot azonosítják a médiával. Ha csak a híreket hallgatva, internetes cikkeket olvasva és a hozzászólásokat böngészve becsukott szemmel járnék talán én is elhinném, hogy ezek igazak. De végzetes hiba az internet világával, az internetes torllokkal és a társadalomból kiszorult magányos, antiszociális kisebbséggel azonosítani a társadalmunkat.

Én is sokszor estem abba a hibába, hogy ezeket a kommenteket olvasva az a gondolat alakult ki bennem, hogy ez lenne a többség véleménye. Ez pedig nagyon nem így van. A társadalom egy kis homogén része. A többség mint ahogy én se, soha az életbe nem megy bele ilyen komment háborúkba, soha nem próbálja meg belesűríteni véleményét néhány mondatba, mert az eltorzult képet adna és ad is ha megpróbáljuk. De ha leülsz az utca emberével, és nem 2 mondat után otthagyod hanem végighallgatod mit és miért gondolja megláthatod a többség nem úgy vélekedik, a kommentek nem mérvadóak.

Az, hogy a magyar emberek mindig csak panaszkodnak, semmi se jó nekünk, igaz. Ahogyan igaz ez szinte minden nemzet minden polgárára. Akkor miért is tűnik számunkra ez úgy, hogy ez csak ránk vagy legalább is ránk még inkább jellemző? A válasz nagyon egyszerű, mert a magyar ember ezt el is mondja. Ha elmész Németországba és felteszed a kérdést egy barátodnak hogy 'Wie geht's?' vagy Angliába hogy  'How are you?' valószínűleg egy 2 szavas sablon választ fogsz kapni amivel a barátod el is intézettnek tekinti a kérdést. Ezzel ellentétben, ha Magyarországon egy számodra teljesen ismeretlen ember hogyléte felől érdeklődsz akkor is a legtöbb esetbe egy legalább 2 órás előadást kapsz ahol lehet , hogy még a gyerekkori traumák is előkerülnek. És ez szerintem korántsem baj. Én ezért is büszke vagyok a magyarságomra. Nem zárkózunk be hanem megosztjuk sérelmeinket és bajainkat.

A történelem. Tudom, ma már nem 'trendi' elődeinkkel, őseinkkel, hazánk több mint 1000 éves történelmével foglalkozni. Miért is foglalkoznánk vele, elmúlt. Megtörtént és kész, tovább kell lépni, előre nézni, nem pedig 100 éves sérelmeken nyafogni. Ez részben igaz, de legalább akkora hiba figyelmen kívül hagyni a múltat mint örökké a múltban élni. Ahogyan Babits Mihály is mondta:

 "Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe."

Mert a múltunk az, ami megmagyarázhatja hogyan és miért lettünk ilyenek amilyenek vagyunk. Igenis büszkének kell lennünk a történelmünkre. És nem, nem szabad elfelejtkezni Trianonról sem. Én igenis büszke vagyok arra, hogy Felvidéken sétálva csak mert magyarul beszéltünk beinvitáltak és vendégül láttak magyar embertársaim. Igenis büszke vagyok, hogy Erdélybe együtt ihatok a székely testvéreimmel jó magyar pálinkát, és közbe nem érzem, hogy ne lennék otthon. Büszke vagyok erre is:

https://www.youtube.com/watch?v=wHw-k9epP-I

Én büszke vagyok a sportolóinkra, akik hétről hétre nemzetünkért edzenek, versenyeznek és képviselik hazánkat a világversenyeken. Büszke vagyok tudósainkra és feltalálóinkra, akik rengeteg nagy találmánnyal örvendeztették meg a világot. Büszke vagyok gyönyörű szép nyelvünkre, amely egyedülálló az egész világon. Büszke vagyok minden csöndben, névtelenségben dolgozó magyar emberre, akik ennek az országnak előrelépéséért munkálkodnak nap mint nap. Büszke vagyok a világhírű költőinkre, íróinkra. Büszke vagyok a több mint 200 000 népdalunkra és a történelmünk során felhalmozott kultúrális örökségünkre.

Büszke vagyok, hogy magyarnak születtem.

A végére pedig Pió atya szavai a magyarokról:

"Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagy hatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országunkra!"

Én hiszek Pió atyának.

 

So it goes.

Megosztás a facebookon